"A por visszatér a földbe, olyan lesz, amilyen volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta."
írja Istennek Igéje /Préd 12,7./. Születés és meghalás. Ismerjük valamennyien életünk Isten által megszabott
és behatárolt kereteit. Igyekszünk felkészülni földi világunk elhagyására, a szeretteinktől való
elszakadásra, hogy ne érjen minket váratlanul az utolsó óránk.
De amikor eljön a pillanat, amikor el kell engednünk azt a kezet, amelyet szinte egy
egész életen át fogtunk, kétségbeesés, reménytelenség és csüggedés vesz erőt még a
mélyen hívő, istenfélő emberen is...
Számos kérdés fogalmazódik meg bennünk, melyekre kétségbeesetten keressük a válaszokat:
"Ennyi volt az élet?" "Vége, nincs tovább?" "Találkozunk-e valaha újra Szeretteinkkel?"
"Miért nem adott Isten több időt nekünk?" "Mások miért kapnak 10-20-30 évvel többet?"
Gyülekezetünk Lelkipásztorai Isten atyai jelenlétében osztozni kívánnak Gyászoló
Testvéreink fájdalmában, és a vigasztalás örök Evangéliumával szeretnének kiutat, továbblépést
keresni, mutatni a reménytelennek tűnő helyzetben.
Amennyiben elveszítették Szeretett Hozzátartozójukat, Gyülekezetünkben lehetőség van arra,
hogy egyházi temetéssel vegyenek Tőle búcsút, a feltámadás, viszontlátás és örök élet reménységével.
Keressék bizalommal gyülekezetünk Lelkipásztorait, akik a temetéssel kapcsolatos minden további esetleges teendőről
készségesen felvilágosítást nyújtanak.