A Siófoki Református Egyházközség 100 éves történetének rövid áttekintése

A legrégebbi anyakönyvekből kiderül, hogy már a XVIII. században is éltek településünkön reformátusok. Ami bizonyos, hogy a siófoki reformátusokkal a XIX. század végén és a XX. század elején Halasi Gózon Gyula, majd Kájel József balatonkiliti lelkipásztorok kezdtek intenzívebben foglalkozni. Ők voltak azok, akik lerakták a siófoki gyülekezet alapjait. Ezekben az években a buzgóbb hívek vasárnaponként eljártak Kilitire istentiszteletre. Gyülekezetünk hivatalosan 1909-ben alakult meg először Kájel József vezetésével Siófoki Református Fiókegyház néven, amely a Kiliti Anyaegyházhoz tartozott és a háború miatt Szórványegyházként működött.

Már ekkor megfogalmazódott eleinkben egy olyan szándék, hogy építsenek maguknak egy helyiséget, ahol rendszeresen összejöhet-nének istentiszteletre. Így indult el egy gyűjtés, amelyből megvásárolták a mai Kele utcai telket, az alapozáshoz pedig kaptak két vagon követ. Az építkezés azonban a háború miatt leállt, az összegyűjtött pénzt hadikölcsönbe jegyezték le, így veszett el az összegyűjtött mintegy 22000 aranykorona.
Az első világháború után 1921-ben másodszor is megerősítették a Siófoki Református Fiókegyház megalakulását /111 család, 290 fővel/. Ezen az alakuló közgyűlésen jelen volt Komáromy János, későbbi lovasberényi lelkipásztor, aki akkor még teológusként végezte szolgálatát gyülekezetünkben és senki nem sejtette, hogy néhány évtized múlva – 1955-től –, mint presbiteri jegyző és esetenként szolgálatot teljesítő lelkipásztor ismét bekapcsolódik gyülekezetünk életébe.
1923-ban Vincze Elek esperes-lelkipásztor vezetésével, Farkas János gondnok és felesége buzgó támogatásával, valamint a gyülekezeti tagok adományaiból felépült az imaházunk, melyet dr. Ravasz László püspök szentelt fel szeptember 11-én.
Nem sokkal az imaház felépülése után Kaáli Nagy Dezső unitárius vallású miniszteri osztálytanácsos, a Kikötőfelügyelőség vezetője egy díszes kőkerítést készíttetett az imaház elé saját költségén. Őt 1930-ban a Fiókegyházért végzett áldozatos munkájáért örökös tiszteletbeli főgondnokká választották eleink.
1926-ban építettek az imaházhoz tornyot is, ahol elhelyezhették az 1924-ben vásárolt 80 kg-os harangot.

 1932. január 7-én kezdte meg működését a református elemi iskola az imaházban 43 ta-nulóval. Ugyanebben az évben gyülekezetünk Fiókegyházból Leányegyházzá alakult.
1934-ben került gyülekezetünkbe Czirók Ákos, mint helyettes lelkipásztor, majd pedig 1935-től ifj. Széles Sándor ugyanilyen tisztségben. Vincze Elek esperes úr halála után Czirók Ákost választotta meg a balatonkiliti gyülekezet, aki azonban elcserélte állását dr. Nagy István verebi lelkipásztorral. Így 1936-től ő gondozta tovább gyülekezetünket, vasárnaponként Kilitiből átjárva délelőtt és délután tartott istentiszteleteket, hétköznapon-ként pedig két teljes napot töltött Siófokon a gyülekezet gondozásával.
Már ekkor megfogalmazódott eleinkben egy újabb, tágasabb templom és iskolaépület építésének vágya, amire meg is kezdték a gyűjtést, de a körülmények ezt akkor nem tették lehetővé. Nagyszabású gyűjtések, házvásárlások követték egymást, amelynek során a gyülekezetünk tulajdonába került az a Fő utcai telek, amelyen most a parókia épülete áll. 117 köbméter követ is vásároltak, sőt 1944-ben még templomterv is készült Steiner József építészmérnök közreműködésével. De a második világháború ezt a tervet is meghiúsította.

1947 tavaszán mutatta be dr. Nagy István Egri Ervint, mint a Siófoki Leányegyház segédlelkészét, aki átvette tőle a gyülekezet részleges gondozását és felvetette, hogy már a közösség elég erős ahhoz, hogy önálló anyaegyházközséggé váljon.
Először missziói Egyházzá, majd önálló Egyházközséggé való alakulásukat kérték. Ké-relmüket elfogadták. A Balatonzamárdi Egyházközség pedig, mint a Siófoki Egyház Fiókegyháza 1984-ig a gyülekezetünkhöz tartozott és Egri nagytiszteletű úr végezte ott is a gyülekezeti szolgálatot.
1948. január 22-én választották meg és ugyanez év március 7-én iktatták be tisztébe a Siófoki Református Egyházközség első önálló lelkipásztorát, Egri Ervint. 1948. május 2-án Morvay György addigi presbiter-pénztárost választották meg a gyülekezet gondnokává, aki 1984-ig végezte hűséges szolgálatát mindig szem előtt tartva a gyülekezet lelki és anyagi gyarapodását.
1950. július 2-től végezte a kántori szolgálatot Karsay Vilma énekvezető, akit később –1955-ben – hűséges szolgálataiért a gyülekezetünk első női presbiterévé is választottak. Ugyanebben az évben választották presbiterül Komáromy János nyugalmazott lovasberényi lelkipásztort, aki nagy segítségére volt Egri Ervin lelkipásztornak.
1957-től újra elindult a régen óhajtott új templomra a gyűjtés, hiszen a gyülekezet csaknem megduplázódott és lassan kezdte kinőni az imaházat. Templomterv készült Zsolt Ernő siófoki építész segítségével, melyet a Fő utcai telkünkre kívántak felépíteni. Sajnos az Építési Szakbizottság nem fogadta el a templomtervet, így egy újabb terv készült Csorba Tibor budapesti építészmérnök által és az adománygyűjtés is folytatódott. 1959 őszén kapta a gyülekezet a következő elutasítást az Építési Hatóságtól, akik szerint ma „nem időszerű a templomépítés.” Így nem maradt más hátra, mint az imaház felújítása, ami 1961-ben meg is történt.

1966-ban épült meg az új parókia.
1973-ban a parókián, majd 1977-ben az imaházban is bevezetésre került a gáz. 1974-ben kapott a gyülekezet Svájcból egy új villanyorgonát dr. Komáromy János zürichi állatorvos jóvoltából.
1982-ben készült el az új lelkészi hivatali terem az imaház mellett.
1984. október 1-én Egri Ervin lelkipásztor 37 éves siófoki szolgálata után nyugdíjba vonult. A Dunántúli Református Egyházkerület püspöke Császár Levente Balatonszabadi lelkipásztort nevezte ki helyettes lelkésznek a Siófoki Református Egyházközségbe. A Zamárdi Fiókegyház gondozását átadták Szombathy István balatonendrédi helyettes lel-kipásztornak. Ugyanez év telén mondott le gondnoki tisztéről betegsége miatt Morvay György, akit a presbitérium tiszteletbeli gondnokává választott. A presbitérium Bódis La-jost választotta meg a gyülekezet gondnokául.
1985. március 24-én választotta meg a gyülekezet Császár Leventét a Siófoki Református Egyházközség lelkészének.

Ugyanebben az évben mondott le gondnoki tisztéről Bódis Lajos, akit Gulyás Ádám követett a gondnoki székben.
1986-ban tért haza Megváltó Urához a gyülekezet volt Gondnoka, Morvay György, aki 36 éven keresztül szolgált a Siófoki Református Egyház gondnokaként Isten nagyobb dicsőségére. Ugyanebben az évben hívta haza Teremtője Karsay Vilmát, a gyülekezet énekvezetőjét, aki, mint ismeretes a Siófoki Református Egyházközség első női presbitere volt.
1987-ben készül el az imaház villámhárítója, és Juhász János hűséges egyháztag elvégezte a templomharang villamosítását Isten dicsőségére felajánlott adományként.

Már 1988-ban felvetődött egy új templom építésének gondolata vagy a régi imaház kibővítése és teljes felújítása, mivel a hívek száma fokozatosan növekedett, amely Császár Levente lelkipásztor áldozatos gyülekezetépítő munkájának volt köszönhető. Ugyaneb-ben az évben választották meg a gyülekezet új gondnokát, Pataki Gézát, aki a templom-építés alatt az adományok összegyűjtésének és a munkálatok koordinálásának oroszlán-részét végezte.
1990-ben a Siófoki Városi Tanács – ifj. Somogyi Gyulával az élén – az imaház mellett lévő telekből 10 méter szélességű és 36 méter hosszúságú földterületet utalt ki az egy-háznak térítés nélkül.
Megkezdődött a gyülekezeti adományok gyűjtése, melynek végösszege 5,5 millió forint lett. Emellett Siófok Város Önkormányzatától 5 millió forintot, Nagy Lajos vállalkozótól, a Balatonkiliti Lelkipásztor dr. Nagy István fiától közel 3,5 millió, a Református Világ-szövetségtől közel 2 millió, a Dunántúli Református Egyházkerülettől több mint 1 millió, külföldi református egyházaktól több mint 1 millió, a SIÓBAU Tervezőirodától 1 millió forintot kaptunk.
1990-ben megalakult egy  háromtagú építési bizottság, melynek elnöke Pataki Géza gondnok,  a szakmai dolgok szervezője Pozsár Gyula mérnök-presbiter, az adminisztráció vezetője Dusza Pál közgazdász-presbiter volt. 1990 júniusában létrejött a Templomépítési Alapítvány.
A templomterveket a SIÓBAU Tervezőiroda munkatársai Ripszám János és Pápay György, valamint egy statikus tervező, Madarász András készítette.
- 1992. szeptember 10-én zárt kerítést került az építési telek köré
- Szeptember 16-án a templom alapjának a kitűzésére került sor
- Október 6-án elkészült az alapbetonozás
- Október 9-én dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke által megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel
- Október 10-én kezdődött el az altemplom építése
- 1993 tavaszán építették az altemplom teherhordó falait, majd a nyár elejére elkészült a templomhajó falazat, a torony falszerkezete és a templom karzata
- Szeptember 6-ig a torony tetőszerkezete és fedése fejeződött be
- Szeptember 10-én történt meg a torony beemelése egy dunaújvárosi óriásdaruval
- Az ősz közepéig a tetőfedés közben végezték a templom külső és belső vakolását
- 1994 elejére készült el a templomhajó tetőszerkezete és fedése, majd a vízszerelési munkálatok
- Tavasszal elkészült a templomtér carrarai márvány burkolata, a márvány úrasztala, a márvánnyal borított szószék, és a további díszítési munkálatok valamint villanyszerelés
- Április 13-án lettek megrendelve a hajópadlók és a padok Székelyudvarhelyről, melyeket a nyár végére építettek be
- Aaugusztus 30-án a faszerkezetek és a padok mázolása is befejeződött, így tulajdonképpen elkészült a Siófoki Református Templom.

Az új templom és a svájci regensdorfi református és evangélikus gyülekezetek által ajándékozott 165 kilogrammos harang felszentelésére 1994. szeptember 3-án került sor délután 3 órakor. A 320.000 forint értékű harangot Komáromy János – volt siófoki segédlel-kész, később lovasberényi lelkipásztor, majd siófoki presbiteri jegyző – fia, prof. dr. vitéz Komáromy János Svájcban élő állatorvos gyűjtésének köszönhette a gyülekezet.
A felszentelést dr. Márkus Mihály a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke végezte. Ezután fokozatosan végezték el a kisebb-nagyobb munkálatokat, melyek még hát-ravoltak a templom befejezéséhez.
1999. március 31. hatállyal mondott le a gyülekezet gondnoka, Pataki Géza tisztéről. Megbízott gondnokául a gyülekezet dr. Baráth Istvánt választotta. Ugyanez év őszén a tisztújításkor a gyülekezet Közgyűlése egyhangúlag megválasztotta dr. Baráth Istvánt a gyülekezet gondnokának. Gondnok úr hűségét, Egyháza és Isteni iránti szeretetét éreztet-te és érezteti mind e mai napig velünk.
2003-ban került sor az altemplomi fűtés végleges elkészítésére, melyhez a Polgármesteri Hivatal közel 80%-ban járult hozzá.
2005-ben javítottuk ki a parókia tetőzetét. Ugyanebben az évben kapott a gyülekezet ado-mányként egy elektromos orgonát Norvégiából, melynek hazaszállítási költségeit Papp Dániel hűséges egyháztag vállalta magára. Egy másik elektromos orgonát Vincze Károly hűséges egyháztagunknak köszönhet a gyülekezet.

2007. június 30-án vonult nyugdíjba Császár Levente, aki 24 éven keresztül gondozta hűségesen a gyülekezetet. Utódjául 2007. július 1-től Bartha Bélát választotta meg a gyülekezet. Ez év szeptemberétől Bartháné Tatár Imola, mint beosztott lelkész teljesít szolgálatot gyülekezetünkben.
2007. szeptember 15-én került sor Bartha Béla ünnepélyes beiktatására.

2008-ban készült el a Lelkészi Hivatal és Lelkészlakás fűtésének korszerűsítése gyülekezeti tagjaink áldozatos adományából, a Dunántúli Református Egyházkerülettől kapott segítségből valamint Treszl József, a TRG Kft. vezetőjének segítségnyújtásával.
Ugyanebben az évben, október 31-én ünnepeltük gyülekezetünk önállóságának 60. évét, mely alkalomból Presbitériumunk márvány emléktáblát helyezett el templomunkban, a gyülekezetünkben valaha szolgált lelkészek és gondnokaik neveivel.

Idén készült el templomunk hangosításának teljes megújítása, melyért Zsom Roland gödöllői hangosítónak, a Castone Kft-nek és a TRG Kft-nek jár a köszönet.
Ugyancsak köszönet illeti a Siófoki Református Nőszövetséget, kiknek áldozatos adományaikból készülhetett el az úrasztali terítő és kiegészítői.
Köszönet vitéz dr. Komáromy János Svájcban élő hívő testvérünknek, aki egy pingpong-asztalt és egy csocsóasztalt adományozott gyülekezeti fiataljainknak, valamint neki köszönhető a Lelkészi Hivatal új tároló szekrényének elkészítése.
Természetesen a 100 év alatt annyi minden történt, hogy a most elmondottak csak piciny szeletkéjét képezik az egésznek, mindazáltal reméljük, az ünneplő gyülekezetnek sikerült bepillantania gyülekezetünk életébe.
Istené legyen mindenért a dicsőség!

Szerkesztette:  Bartha Béla lelkipásztor

Felolvasta: Jancsó Tiborné Morvay Zsófia presbiter

Elhangzott a Siófoki Református Templomban, a 2009. október 24. hálaadó istentiszteleten